A kolozsvári egyetem története
1565:
|
A
kolozsvári Diéta egy felsőfokú oktatási intézmény létesítéséről döntött. |
1581:
|
Báthory
István uralma alatt Kolozsvárott, a Farkas utcában, felavatták a Kollégiumot,
amelyet egy év múlva XIII. Gergely pápa akadémiai rangra emelt. A tanítás
latin nyelven folyt, jezsuita rendbeli tanárok és papok tanítottak. Az
intézmény általános, alap- és felsőfokú képzést biztosított. |
1622:
|
A
protestáns hit fokozatos terjedésével Gyulafehérvárott egy református
kollégium létesítése vált szükségessé. A frissen alakult intézményben
számos híres európai tanár és tudós tanított. |
1658:
|
A
tatárjárás ideje alatt a Kollégium és a könyvtár megsemmisült. |
1693:
|
Újraalakult
Kolozsvárott a Jezsuita Akadémia. A teológiai tudományok mellett
természettudományokat, matematikát tanítottak. Az akadémia székhelye a
Farkas utcába került. |
1754:
|
Balázsfalván
megnyílt az első román középiskola. Az Ortodox Egyház ugyanitt egy Teológiai
Szemináriumot indított. |
1766:
|
A
jezsuita rend feloszlatása után (XIV. Kelemen pápa) a kolozsvári Kollégiumot
a piaristák vették át. Hivatalosan is az egyetem elnevezést használták,
és az intézmény négy karral működött: Teológia, Jog, Bölcsésztudomány
és Orvostudomány. 1703-ban az intézményben 50 diák tanult, 1770-ben a
diákok száma 493-ra nőtt. |
1784:
|
A
Habsburg birodalom egyetemeinek száma háromra csökkent. A Kolozsvári Egyetem
először akadémiai rangú Lyceum-má, majd középiskolává fokozódott le. 1781-ben
a német oktatási nyelvet tették kötelezővé. A középiskolából nem egyetemi
rangú Jogi Akadémia és Orvostudományi Intézet vált ki. |
1784
- 1872: |
Erdély
egyetem nélkül maradt. Az általános- és középiskolákban a magyar oktatási
nyelvet vezették be. A Kolozsvári Jogi Akadémia Szeben városába költözött. |
1872:
|
Az
uralkodó aláírta a Kolozsvári Egyetem létrehozását és működtetését
elrendelő 19-es törvényt. Az egyetem négy karral indult: 1. Bölcsészettudomány
és történelem; 2. Jog és politikatudomany; 3. Matematika és természettudomány;
4. Orvostudomány. Az oktatás nyelve magyar. Az egyetem 258 beiratkozott
diákkal indult. |
1881: |
A
Kolozsvári Egyetem hivatalos elnevezése Ferenc József Tudományegyetem
lett. |
1895:
|
Az
új főépület felápítése. Az itt tanító személyiségek közül kiemelkedik:
Brassai Sámuel (1800 - 1897, matematikus, nyelvész, esztéta), Böhm Károly
(1846 - 1911, filozófus), Gombócz Zoltán (1877 - 1935, nyelvész), Entz
Géza (1842 - 1919, zoológus), Szádecky Kardos Lajos (1859 - 1935, történész). |
1902.
okt. 13.: |
Wlassics
Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében ünnepélyesen felavatták
az egyetem épületeit. Az ünnepélyre a Mátyás-szobor leleplezése utánt
került sor. |

1918: |
A
gyulafehérvári román nemzetgyűlés kikiáltja Erdély egyesülését Romániával. |
1918
- 1919: |
A
Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák
83%-a magyar. Megkezdődtek a tárgyalások egy román egyetem létrehozásának
érdekében. Az új hatalom, katonai felügyelettel véget vetett a Ferenc
József Tudományegyetem kolozsvári működésének. |

1919.
szept. 1.: |
Megalakult
a román tannyelvű I. Ferdinánd Tudományegyetem. A tanárok száma
171, a beiratkozott diákok száma az első félévben 2034, a második félévben
pedig 2552. Az egyetem első rektora Sextil Puşcariu. Az egyetem rendelkezett
a Kristof György által vezetett Magyar Nyelv és Irodalom, valamint a Gustav
Kisch által vezetett Német Nyelv és Irodalom tanszékkel. |
1921:
|
Az
elűzött Ferenc József Tudományegyetemet Szeged városa fogadta be és ott
működött tovább. |
1940: | A
II. Bécsi Döntés következtében Észak Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz.
Az I. Ferdinánd Tudományegyetem Szeben városába költözött. |
1940: | Kolozsvárra
visszaköltözött és újraindult a magyar tannyelvű Ferenc József Tudományegyetem. |

1944:
|
Románia
Németország ellen fordította a fegyvert, átállt a Szovjetunió oldalára.
Előretört a kommunista hatalom. A szovjet hatalom a létező intézmények
fennmaradása mellett döntött. |
1945: | A
román adminisztráció visszavezetése Észak Erdélybe. |
1945. máj. 29.: | Románia
Hivatalos Közlönyében megjelentek a 406-os illetve a 407-es törvényerejű
rendelkezések, amelyek kimondták a román tannyelvű népi-, közép- és főiskolák
június 1.-től történő visszatérését, illetve azt, hogy Kolozsvárott 1945.
június 1-i hatállyal magyar tannyelvű Állami Tudományegyetem létesül négy
tudományos karral: 1. Irodalom és Bölcsészet; 2. Jog és Közgazdaság; 3.
Természettudomány; 4. Orvostudomány. A rendelet az egyetem használatára
bocsátotta a Regina Maria leánygimnázium épületét. A létesített egyetem
kiadásainak fedezésére a rendelet rendkívüli költségvetési hitelt helyezett
kilátásba. A törvényrendeletet Mihály király, Ştefan Voitec nemzet–nevelésügyi
miniszter és Mircea Duma pénzügyi igazgató írta alá. |
1945. dec. 11.: | A
kolozsvári magyar egyetemet a Bolyai Tudományegyetem névvel ruházták
fel. A karok elhelyezése okozta a legtöbb nehézséget. Végül is az Orvostudományi
Kart, mint az egyetem szerves, alkotó részét, Marosvásárhelyre helyezik
át, ahol a helyiségek kérdése könnyen megoldható volt. |
1947: | Romániában
kikiáltották a Köztársaságot. |
1948. aug. 3.: | Az
új tanügyi reform számos változást hozott a Bolyai Tudományegyetem életébe.
A közgazdaságtudományi tagozat egyetlen szakkal folytathatta működését.
A kémiai kart a természetrajzi karral párosították, a nyelvészeten megszűnt
a klasszika-filológia tagozat, stb. |
1956: | A
kolozsvári diákok szolidarizáltak a magyarországi forradalom elveivel. |
1959. feb. 26. - 1959. már. 5.: | A kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a két
egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt
a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. Az egyesítési folyamatot
Nicolae Ceauşescu és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezették. Az erőszakos
egyesítés lelki nyomása alatt a Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese
és egyik tanára öngyilkos lett. Az így keletkezett Babeş-Bolyai
Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. |
1989: | A
lezajlott változások után, habár felmerült az önálló anyanyelvű oktatás
szükségessége, az egyetem kérdésében nem születtek döntések. A Babeş-Bolyai
Tudományegyetemen magyar csoportok alakultak. Az egyetem továbbra is összevont
maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. |

A kolozsvári egyetem rektorai
1872-1873: | Berde Áron |
1873-1874: | Schulek Vilmos, Machik Béla |
1874-1875: | Finály Henrik |
1875-1876: | Entz Géza |
1876-1877: | Groisz Gusztáv |
1877-1878: | Genersich Antal |
1878-1879: | Imre Sándor |
1879-1880: | Brassai Sámuel |
1880-1881: | Haller Károly |
1881-1882: | Ajtai K. Sándor |
1882-1883: | Szabó Károly |
1883-1884: | Abt Antal |
1884-1885: | Csiky Viktor |
1885-1886: | Maizner János |
1886-1887: | Szamosi János |
1887-1888: | Kanitz Ágost |
1888-1889: | Kolosváry Sándor |
1889-1890: | Klug Nándor |
1890-1891: | Szász Béla |
1891-1892: | Koch Antal |
1892-1893: | Óvári Kelemen |
1893-1894: | Brandt József |
1894-1895: | Meltzl Hugó |
1895-1896: | Martin Lajos |
1896-1897: | Farkas Lajos |
1897-1898: | Lechner Károly |
1898-1899: | Terner Adolf |
1899-1900: | Fabínyi Rudolf |
1900-1901: | Vályi Gábor |
1901-1902: | Lőte József |
1902-1903: | Schilling Lajos |
1903-1904: | Apáthy István |
1904-1905: | Kiss Mór |
1905-1906: | Szabó Dénes |
1906-1907: | Moldován Gergely |
1907-1908: | Farkas Gyula |
1908-1909: | Jancsó György |
1909-1910: | Udránszky László |
1910-1911: | Szádeczky-K. Lajos |
1911-1912: | Szádeczky-K. Gyula |
1912-1913: | Kosutány Ignác |
1913-1914: | Kenyeres Balázs |
1914-1915: | Márki Sándor |
1915-1916: | Tangl Károly |
1916-1917: | Lukáts Adolf |
1917-1918: | Rigler Gusztáv |
1918-1919: | Schneller István |
1919-1921: | Kolosváry Bálint |
1921-1922: | Menyhárth Gáspár |
1922-1923: | Pfeiffer Péter |
1923-1924: | Veszprémi Dezső, Reinbold Béla |
1924-1925: | Csengery János |
1925-1926: | Riesz Frigyes |
1926-1927: | Tóth Károly |
1927-1928: | Reinbold Béla, Issekutz Béla |
1928-1929: | Dési Lajos |
1929-1930: | Győrffy István |
1930-1931: | Kováts Ferenc |
1931-1932: | Veress Elemér |
1932-1933: | Schmidt Henrik |
1933-1934: | Széki Tibor |
1934-1935: | Kiss Albert |
1935-1936: | Ditrói Gábor |
1936-1937: | Erdélyi László |
1937-1938: | Gelei József |
1938-1939: | Ereky István |
1939-1940: | Baló József |
1940-1941: | Bartók György |
1941-1942: | Szentpétery Zsigmond |
1942-1943: | Kovrig Béla |
1943-1944: | Buza László |
1944-1945: | Miskolczy Dezső |
1945-1948: | Csőgör Lajos |
1948-1949: | Balogh Edgár |
1950-1952: | Nagy István |
1952-1956: | Bányai László |
1956-1959: | Takács Lajos |