A kolozsvári egyetem személyiségei

Brassai Sámuel (1797?-1897) polihisztor

Torockószentgyörgyön született. Gyermekkorától kezdve nehéz körülmények között élt. Volt főúri nevelő, nyelvmester, zenetanár, könyvtáros, 1837-től 1848-ig a kolozsvári unit. kollégium tanára; az 1848-i tanügyi kongresszus alelnöke és előadója. 1837-ben tanárául választották. Az Erdélyi Múzeum Egylet igazgatója, 1872-ben a kolozsvári egyetem rendes tanára, 1874-ben díszdoktori címet kap. A kolozsvári egyetem matematikát, nyelvtudományokat, szanszkrit nyelvet tanított. Az MTA tiszteletbeli, majd rendes tagja. Főleg a bölcsészet és nyelvészet terén élt el jelentős eredményeket, de a teológiában és zenében sem múlt el működése nyomtalanul. Egyháza ügyeiben sokáig aktívan részt vett, 1862-től a kollégium felügyelő gondnoka, a Dávid Ferenc Egylet első elnöke.

Martin Lajos (1827-1879) matematikus, a repüléstechnia úttörője

A kolozsvári Ferenc József Tudoményegyetem professzoraként fejtette ki repüléstechniaki munkásságát. Őt tekinthetjük mindmáig alapvető jelentőségű csűrőfelületek feltalálójának. A csűrőfelületek a repülőgépszárnyak hátsó, úgynevezett kilépőéle mentén találhatók, és lehetővé teszik a repülűgép "bedöntését", vagyis hossztengelye menti billentését. Enélkül, fordulók alkalmával, a gép oldalazva továbbhaladna az eredeti irányban. A csűrők működését taglaló ábrát először egy 1892-es keltezésű levelében rajzolta le.

Fabínyi Rudolf (1849-1920) kémikus

1849. július 31-én született Jolsván. Budapesten tanult vegyészetet, majd a műegyetemen lett tanársegéd. Két éves nyugati tanulmányút után a kolozsvári egyetem kémia professzorává nevezték ki 1878-ban. Az intézet megszervezése mellett a kolozsvári vegykísérleti állomást is igazgatta. Megindította és szerkesztette az első magyar nyelvű folyóiratot (1882-1889) Vegytani Lapok címen. Az 1907-ben megalakult Magyar Kémikusok Egyesületének első elnöke volt. Fabinyi Rudolf kezdte meg a modern szerves kémiai kutatást Magyarországon. Különösen érdekes, a napjainkban gyógyszeripari jelentőségre szert tevő cyason és származékainak úttörő vizsgálata. Már a múlt században kísérletezett a csupán a jelenben és az űrhajózásban fontossá vált tüzelőanyag-cellás galvánelemekkel. Szellemesen módosította a szerves anyagok molekulasúly-meghatározására szolgáló forrpont- és fagypontcsökkentési módszert. A Trianoni békediktátumot követő összeomlás után, 1920. március 7-én halt meg Budapesten.

Farkas Gyula (1847-1930) matematikus és elméleti fizikus

Tudományos munkássága a kolozsvári magyar egyetemhez kötődik. Legfőbb eredménye a lineáris egyenlőtlenségekkel kapcsolatos Farkas tétel, mely Kuhn és Tucker munkássága révén vált hítessé, és 1950 óta gyakran idéznek az optimalizálás elméletével foglalkozó matematikusok. Elsőként közelített modern alapon az entrópiafogalomhoz. Dékáni és rektori megbízásait arra is felhasználta, hogy megnyerje az egyetem számára Fejér Lipótot, Riesz Frigyest és Haar Alfrédot.

Herrmann Antal (1851-1926) néprajzkutató

Brassóban született, 1851. július 30-án. Elemi és gimnáziumi tanulmányait Brassóban és Kolozsvárott végezte. Az 1870/71. tanévben a bécsi egyetemen tanult filozófiát, majd egy év elteltével visszatért Brassóba, és a római katolikus főgimnáziumban kezdett tanítani. Szerkesztette a Nemere című napilapot. 1883-tól a német nyelv és irodalom tanára a fővárosi pedagógiumban. Összehasonlító irodalomtudománnyal is foglalkozott. 1898-ban az intézet igazgatójának nevezték ki. 1887-ben Katona Lajos és Wlislocki Henrik közreműködésével megindította az Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn című folyóiratot, az első magyarországi néprajzi szaklapot. 1889-ben Hunfalvy Pállal megalapította a Magyar Néprajzi Társaságot. Szerkesztője volt Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadvány magyarországi anyagának. Szervező munkája nyomán Erdélyben több múzeumi gyűjtemény jött létre: a hétfalusi csángó gyűjtemény, kalotaszegi, szamosújvári Örmény Múzeum, a brassói szász, a dévai, tordai és a dési történeti múzeumok. Elsősorban nemzetiségi (cigány, örmény, szász) folklór vizsgálatokat, népballadatanulmányokat végzett. 1898-ban a kolozsvári egyetem magántanára lett a néprajz tárgyköréből, az első magyarországi néprajz szakos egyetemi magántanár. A román megszállásig 21 és fél tanévet töltött a kolozsvári egyetemen. Az egyetem kényszerű távozását követően, 1921-től a Szegedre költözött Ferencz József Tudományegyetemen folytatta oktató munkáját. 1921. június 2-án címzetes rendkívüli, 1924. május 24-én címzetes rendes tanári kinevezést kapott. 1926. április 15-én hunyt el Szegeden.

Vályi Gyula (1855-1913) matematikus

Marosvásárhelyen született. Tudományos munkássága a kolozsvári magyar egyetemhez kötődik. Projektív geometriával és légcsavarok tervezésének matematikai problémáival foglalkozott. Egy variációs problémához tartozó parciális differenciálegyenlet megoldhatóságára adott kritériumot és eljárást. A kolozsvári Bolyai-kultusz egyik fő támogatója volt. A parciális differenciálegyenletek területén elért eredményei Kőnig Gyulát és Kürschák Józsefet is a témakör vizsgálatára ösztönözték. Viszonylag keveset publikált, s így hatása inkább igen gondosan kidolgozott előadásain át mutatkozott meg.

Apáthy István (1863-1922) biológus

A kolozsvári Állattani Intézet alapító professzora. A idegszövettan területén végzett kutatásai forradalmasították az idegrendszer működéséről kialakított elméleteket. Az általa kifejlesztett különleges metszetkészítési technikával kora legvékonyabb mikroszkópi metszeteit tudta készíteni (1-5 mikron). Ezzel a módszerrel mutatta ki a neurofibrillumok létezését, melyek alapvető szerepet játszanak az idegrendszer felépítésében. Felfedezéséről, melyért később Nobel-díjra is jelölték, 1895-ben számolt be. Csak az elmúlt évtizedekben derült ki, hogy az Alzheimer-kór egyik következménye a neurofibrillumok felszaporodésa. 1918 végén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökévé választották. A bevonuló román csapatok elfogták és felségsértés címén halálra ítélték, de a nemzetközi tiltakozás hatására az ítéletet nem hajtották végre. Halálát a börtönben kapott szívbetegség okozta.

Barabási Albert-László (1967-) fizikus

A természetben előfordulo hálózatok szerkezetének megfejtője. Rényi Alfréd és Erdős Pál elméleti munkája nyomán feltételezték, hogy a valóságban előforduló hálózatokban a véletlenszerű kapcsolódás érvényesül, és a csomópontok megközelítőleg azonos számú szomszéddal rendelkeznének. Valódi hálózatokat (mint például az Internet vagy biokémiai reakciók) megvizsgálva, Barabási Albert-László bebizonyította, hogy a szomszédok számának eloszlása hatványfüggvénnyel adható meg, ami azzal egyenértekű, hogy kis számú csomópont rengeteg szomszéddal rendelkezik, míg a csomópontok nagy többségének csak néhany szomszédja van. Megfigyeléseiket egy elméleti modellel támasztották alá, amelynek az alapelve a "gazdag tovább gazdagszik", vagyis a hálózatba belépő új csomópontok nagyobb eséllyel kapcsolódnak a sok szomszédú csomópontokhoz. Barabási eredményei alapján azonosíthatók a hálózat "legsebezhetőbb" pontjai, amelyek a legtöbb szomszéddal rendelkeznek, és amelyek kiiktatása a hálózat szétesését okozhatja. Kórokozok biokémiai reakció-hálózatára alkalmazva, ez fontos szerepet játszhat a fertőző betegségek kezelésében. Szintén a fentebbi eredményekből következik, hogy az internet elleni támadások akkor a leghatékonyabbak, ha azok a sok szomszéddal rendelkező csomópontokat célozzák.