A két Bolyai

A Bolyai Egyetem névadója a két neves erdélyi matematikus: Bolyai Farkas és János.

Bolyai Farkas (1775-1856)

Korának igen jelentős matematikusa volt. Bolyán született. Hatéves korától a híres és ősi nagyenyedi református kollégiumban tanult. Már itt kitűnt nem mindennapi nyelvi és számolási képességeivel. 17-18 évesen 7 nyelven beszélt, írt és olvasott. Tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban folytatta, majd hosszabb külföldi tanulmánúton vett részt. Ekkor ismerkedett meg Göttingában Gaussal, akivel barátságot kötött. Erdélybe hazatérve előbb Kolozsváron, majd Marosvásárhelyen tanít. 1804-ben Marosvásárhelyen a református kollégium matematika, fizika és kémia szakos professzora lett. Emellett drámákat, verseket írt és különböző találmányokon dolgozott. Legfőbb matematikai munkája a Tentamen, 1832-ben jelent meg. Ez Bolyai Farkas tudományos munkáinak gyujteménye, és egyben tankönyv is. A Tentamen függelékeként jelent meg az Appendix, fia, Bolyai János munkája.

Bolyai János (1802-1860)

Kolozsváron született. A nem-eukleidészi geometria egyik megteremtője. A geometriát forradalmasító elméletet Bolyai, Lobacsevszki és Gauss egymástól függetlenül dolgozták ki a 19. század elején. Elsőként Bolyai foglalta össze írásban eredményeit 1823-ban. Az euleidészi geometria úgynevezett párhuzamossági axiómája kimondja hogy egy egyeneshez egy külső ponton át egyetlen nem metsző egyenes húzható a pont és az egyenes által meghatározott síkban. Bolyai János 1820-ban kezdett a problémával foglalkozni, és 1823-ban írta édesapjának: "Semmiből egy új, más világot teremtettem." Bolyai János és tőle függetlenül Lobacsevszkij és Gauss a párhuzamossági axiómát annak tagadásával helyettesítették: az e egyeneshez egy külső P pontból több olyan egyenes húzható az e és P által meghatározott síkban, amely e-t nem metszik. Vizsgálataik során kiderült hogy ez a helyettesítés nem vezet logikai ellentmondáshoz. Így, a módosított axiómarendszerrel egy új geometria született.

Hiteles grafika, kép nem maradt fenn róla.