BKB
  • Érvek, ellenérvek
  • Az ellenfél stratégiája
 

Az ellenfél stratégiája

Tanulságosnak tartjuk azoknak a törvényszerűségeknek az áttekintését is, melyek alapján kikövetkeztethető, hogy a magyar felsőoktatás fejlesztésének ellenségei a küzdelem egyes szakaszaiban milyen eszközökhöz nyúlnak.

1. A célok megkérdőjelezése

Ez a szakasz magyar vonatkozásban 1995-től 2005. október 17.-ig tartott, de a román politikai és akadémiai vezetés részéről mind a mai napig tart. Ebben a szakaszban "szalonképes" nyíltan hangoztatni a magyar struktúrák káros és felesleges voltát. 1996-ban magyar oktatók egy szűk csoportja vetette föl hogy jobb a multikulturalizmus mint a magyar egyetem ("boldog, boldogtalan magyar egyetemet akar"). Ez a diverzió sikeres volt, meg tudták akadályozni a magyar karok létrehozását. 2004-ben egy internetes fórum is nyílt "Kell nekünk ez egyáltalán? Magyar karok a Babes-Bolyai Egyetemen?" címmel. 2005 tavaszán az egyik frissen megválasztott rektorhelyettes  nyilatkozatában a következőket találjuk: "Arra a kérdésre, hogy a magyar karok kialakítását el lehetne-e kezdeni, amennyiben a román kormány kiadja a szükséges kormányrendeletet, elmondta: - Attól tartok: ha a minisztérium meghoz egy ilyen döntést, olyan problémát hoz létre a maga számára, amit legtöbb egy éven belül újra kezelnie kell visszavonás vagy érvénytelenítés formájában." Az ellenfél  durva ferdítésektől, légbőlkapott állításoktól sem riad vissza (Nicolae Bocsan rektor nyilatkozataiban többször is szerepel hogy a BBTE biztosítja a legteljesebb kisebbségi jogokat az egész európai kisebbségi felsőoktatásban). A nyilatkozatok szinte minden esetben burkolt fenyegetéseket is tartalmaznak (például azt, hogy ha felemeljük a szavunkat, még azokat a jogokat is elveszíthetjük, melyekkel pillanatnyilag rendelkezünk).

Erre a szakaszra a küzdelem vezéregyéniségeinek eltávolítása, megfélemlítése, illetve ellehetetlenítése jellemző. Eközben a BBTE vezetőségének legtöbb tagja a többszöros funkcióhalmozás révén több éve törvénysértést követ el.

2. Az eszközök és az időzítés megkérdőjelezése

Ez a szakasz magyar vonatkozásban 2005 október 17-én kezdődött, és most van megszűnőben. Az október 17.-iki tüntetések sikere, a sajtó támogató hangneme és az addig latens ellenállás nyílt formában való megjelenése után már egyre kevésbé lehetett sikeresen érvelni a magyar felsőoktatási struktúrák létrehozása ellen. Erre legfennebb tudományos konferenciák örve alatt, burkolt formában maradt lehetőség. Az ellenzők vagy elhallgattak, vagy álláspontot változtattak azt hangsúlyozva, hogy mindig is egyetértettek a karok létrehozásával, de mégiscsak megengedhetetlenek azok a módszerek amiket ezek a mai fiatalok használnak (idézet Salat Levente rektorhelyettesnek "Az erdélyi magyar felsőoktatás az EU-csatlakozás perspektívájában" konferencián elhangzott beszédéből: a céljaink közösek (...) de a 2004-es állóháború gerillaháborúvá alakult; idézet egy magyar professzornak a karok létrehozását sürgető beadvánnyal kapcsolatos körleveléből: "Egy olyan dokumentumon való munkálkodásról van szó, amely, tapasztalataim szerint, jelen formájában nem jelent lényeges előrelépést az eddigi próbálkozásokhoz képest "). Fontos megjegyezni azt is, hogy az érintett 179 magyar oktatók közül a 28 tartózkodó/nem szavazó mellett mindössze ketten szavaztak a BBTE jelenlegi szerkezetének megőrzése mellett, és e két oktató közül az egyik épp Nagy László, a BBTE rektorhelyettese volt.

Sokan a párbeszéd, illetve a szakmai előkészítés hiányára hivatkoztak, de nem tisztelték meg jelenlétükkel az e célból rendezett fórumokat, és válasz nélkül hagyták a dialógus, illetve a szakmai egyeztetések érdekében végzendő munkában való részvételre szóló fölkérést.

Ebben a szakaszban a támogatók, szimpatizánsok megfélemlítése, a vezéregyéniségek elszigetelése az ellenfél kedvelt stratégiája. Gyakran hangoztatják azt is, hogy a tiltakozó akciók szándékosan úgy voltak időzítve, hogy megtorpedózzák azokat a már szinte-szinte megvalósult elképzeléseket, melyek az összes gondot megoldották volna.

3. A döntések kisiklatása

Ha már nyilvánvalóvá vált hogy nem ússzák meg a magyar félnek adandó engedmények nélkül, igyekeznek ezeket szimbolikus méretűvé csökkenteni, és elhitetni a közvéleménnyel hogy ez jóval több annál mint amiért küzdöttek. Ez a szakasz most van születőben (idézet Salat Levente rektorhelyettesnek a Transindex hírportálon megjelent nagyinterjújából: " nem tartom lehetetlennek, hogy nagyon merész ötletek is napirendre kerüljenek, amelyek akár túlmenjenek azokon az elképzeléseken, amelyekre a BKB kezdeményezte aláírásgyűjtés vonatkozott").

Ebben a szakaszban az ellenfél megpróbálja megkérdőjelezni a kezdeményezők legitimitását, és arra törekszik hogy könnyen befolyásolható magyar oktatókkal folytassa le a kulcsfontosságú tárgyalásokat. A tárgyalások során attól sem riad vissza, hogy az egyik nap tett engedményeket másnap mondvacsinált ürüggyel visszavonja.

4. A kicsikart eredmények megvalósítási folyamatának gáncsolása

Erre a szakaszra csak a jövőben fog sor kerülni, a magyar karok/magyar egyetem létrehozása után. Az ellenfél megpróbálja lehetetlen helyzetbe hozni az új magyar struktúrákat, például az anyagi támogatás megfelelő módon kimagyarázott csökkentésével. Általánosan alkalmazott módszer hogy az új struktúrák vezetői ellen hangolják azok személyzetét. Ez a taktika megfelelő körültekintéssel kivédhető.

Mindezek után arra a gyakran elhangzó kérdésre, hogy a román politikai és akadémiai vezetés miért hátráltatja az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztését, egyetlen válasz adható. A román politikai elit kiemelt célja az erdélyi magyarság fölszámolása, és az asszimilációs folyamatnak útjában áll minden olyan intézmény, amelyben a magyarság döntéshozási joggal, és jelentős pénzösszegek felhasználásának jogával rendelkezik, legyen az egyetemi kar vagy területi autonómia. Egy egyetem ugyanis több puszta oktatási intézménynél. Szellemi műhely, amely nagymértékben hozzájárul az őt fenntartó közösség anyagi és szellemi gyarapodásához.

A Bolyai Egyetem újraindítását megakadályozni nem, legfennebb csak késleltetni lehet. Akik ezt késleltetik akár magyar, akár román részről, a történelem sötét figuráiként fognak megmaradni az utókor emlékezetében. Emberi és kisebbségi jogainkért folytatott harcunkat a jövőben folytatni, fokozni kívánjuk. Amennyiben pozitív elbírálást nyernek kéréseink, Románia egy stabilitást és megoldásokat nyújtó országgá válhat, ellenkező esetben számos nyitott problémát fog magával hurcolni.